A drágakővésés művészete egy ősi módszerből, lényegében a figurák, jelképek írások bekarcolásából fejlődött ki. A drágakövek megmunkálása és a drágakő csiszolás Indiában vette kezdetét. Körülbelül 400-ig kizárólag a természetes kristályt és a hasadási lapokat munkálták meg, az átlátszó drágakövek tekintetében. A polírozást is elvégzik a drágaköveken, hiszen a fényük erősebbé válik és átlátszóbbak lesznek.
Az ékköveket és a nem átlátszó darabokat már jóval régebben is csiszolták simára vagy gömbölydedre, mindezt kemény homokkövön tették meg. Fazettálásnak hívjuk a kőmegmunkálás csúcspontját, ami a 15. századtól ismert eljárás. Ennek a típusú megmunkálásnak a kezdetei nem igazán ismertek. Az a hír járja, hogy Kr.u. 800 körül tettek először említést fazettált gyémántról, de ez a kijelentés nem igazolható. A fazettás technikát nagyon sokáig titokban tartották.
Az újkor kezdetén a drágakő csiszolás és a gyémántcsiszolás központja Amszterdam és Antwerpen volt, de a 16 században ez változott és az új székhely Idar-Oberstein lett, ahol achhát-, valamint színes kőcsiszolást is végeztek. Napjainkban a világ minden tájékán építenek csiszoló üzemeket, amelyeknek a támogatása céljából több ország is betiltotta a drágakő nyersanyagok kiszállítását.