“Lelkünk minden rezzenése, melyben érzi önmagát és életét: szeretet. Boldog tehát az, aki sok-sok szeretetre képes. A szeretet és a vágyakozás azonban nem ugyanaz. A szeret bölccsé lett vágyakozás.”
Hermann Hesse
Nem áll szándékomban filozófiai eszmefuttatást indítani a szeretet és boldogság összefüggéseiről, de azt leszögezném, hogy remek motivációk.
Szóval ott tartottunk, hogy a motiváció helyénvaló, így a cselekedet is az lesz, de mi kerüljön a dobozba? Kell-e doboz egyáltalán egy eljegyzési gyűrűnek? Minek ez a sok felhajtás, hát úgyis tudja, hogy szeretem?! Mégis mennyit szánjak rá? Miből legyen az eljegyzési gyűrű? Hogy nézzen ki?
Uraim! Nem kell ezt ennyire bonyolítani. Egyetlen kérdés fontos:
MINEK ÖRÜLNE?
Igen, kész vagyok házassági ígéretet tenni, kötelezettséget vállalni bla-bla, DE akárhonnan nézzük, ez egy AJÁNDÉK, a szeretet egyik nyelve! Elsősorban örömet szeretnék okozni a jegygyűrűvel, persze nem bánnám, ha ezt legalább elégedettség, hála követné és nem utolsó sorban egy “igen”.
Hogyan érem ezt el?
-Meglepetés okozásával.
Jegygyűrű vagy eljegyzési gyűrű meglepetés ajándékként egy életre szóló élmény lehet, az meg köztudott, hogy egy kapcsolatban a közösen átélt élmények adják az élet ízét, zamatát, színét.
Én csak a doboz tartalmában tudok segíteni. Segítek kitalálni, megtervezni, megfűszerezi, elmondani:
“Egyedi vagy, egyszeri és megismételhetetlen érték! Leszel a feleségem?”
A többi nem az én dolgom…